A kétszeres Zsoldos díjas Markovics Botond új könyvét balatoni nyaralásra vittem magammal. Nem csalódtam benne, sőt jobb is volt mint reméltem. Mivel azonban a szerzőt személyesen is van szerencsém ismerni, mindent megteszek hogy a lehető legkeményebb kritikát fogalmazzam meg :)
A történet főhőse egy 14 éves budapesti fiú Attila, aki háromezer másik random emberrel együtt egy idegen űrhajón, idegen környezetben találja magát, útban a különös, génvágy által hajtott, illatokkal kommunikáló lények bolygója felé.
Hamar megismerkedik Aurorával, a tízéves kislánnyal és annak apjával, Jurijjal a gazdag orosz vállalkozóval, Natalie-val a hataloméhes ámde szép hölggyel és még vagy féltucat emberrel a háromezer közül, akik mind meghatározó figurák lesznek a történések alakulásában.
A Jó
A regény gyors, pörgős, izgalmas. Nehéz letenni. Emellett olyan fantáziával építette fel az író az idegen lények civilizációját, ami kimagaslik az átlagos sci-fi alkotások sorából. A nehéz körülmények közé került embercsoport igyekezete hogy emberi identitását megtartsa szintén több helyütt elgondolkodtatja az olvasót. Attila főszereplőként átélhető karakter, aki az utóbbi húsz évben Magyarországon volt tinédzser az biztosan ismerősnek fogja találni.
Tetszett még hogy nézőpont karakter lett az egyik idegen.
Tetszett az is hogy a szerző igyekezett nagyívű mondanivalókat is csempészni a történetbe, több kevesebb sikerrel.
A Rossz
A regényt olvasva nem tudtam eldönteni hogy egy erőszakos és pornográf elemekkel feldobott ifjúsági regényt olvasok, vagy egy felnőtteknek szóló regényt gyerekekkel a főszerepben. Én az előbbire szavaztam végül (túl erősen hiányoltam a Delfin könyvek sorozat logoját a címlapról), mivel a regény felnőtt korú szereplői néhány kivételes pillanattól eltekintve úgy lettek megjelenítve ahogy egy kamaszlegény elképzeli a felnőtteket. Talán ez a legnagyobb hibája az amúgy kiváló könyvnek : a szereplők életidegenek, sematikusak, a figurák sokszor olyanok mintha egy c kategóriás filmből előlépő sablonok lennének.
Sajnos Jurij karaktere, aki amúgy a regényen belül javarészt hiteles, néha szintén ellaposodik és a nehezen hihető önismétlő szenvedésbe megy át a lányát illetően.
A Nyomorultak vonal érdekes plusz töltés volt, de úgy éreztem a vége felé hogy a túlzott erőltetése ellenérzést váltott ki bennem.
A Csúf
"Amikor a férfiassága eltűnt Menta hasszájában, elakadt a lélegzete, és azonnal megérezte ágyékában a vér lüktetését."
Először is a pornográf jelenetek. Mostanában nagy divat az SF műfajban a naturalista ábrázolása a szexnek. Azonban. Az ember könyvében ezek a jelenetek többnyire oda-nem-illők, illetve át-nem-élhetők. Műanyagok. Ha rosszmájú szeretnék lenni azt is mondhatnám, hogy a szerző az ide vonatkozó információkat ugyanúgy nívótlan filmekből gyűjtötte, mint egynémely szereplő esetén.
"Mi a gyászt csinál a ferdeszemű? Jó ötlet közel menni a hártyához azok után hogy a kisklambó így megszívta?"
Snyder karaktere kuka. Gyász és kamerád és kisklambó. Esküszöm úgy éreztem a regény vége felé hogy még egy "kamerád" és bedobom a könyvet a Balatonba. Az erőltetett lazaság és hiteltelen utcazsargon (ahogy pl. a suliban is az őszülő tanárnők elképzelték a 'diáknyelvet') nagyon kínos szerintem. Ha valaki nem ismer személyesen ilyen jellegű embereket, akkor szvsz kár csibész szereplőt megjeleníteni. Snyderről (és Moneyről is) legfeljebb a nagymamám hinné el hogy autentikus figura.
Nekem személy szerint a konkrét termékbrandek, zenei előadók és számok hangsúlyozása nem tetszik, ponyvaszagú lesz tőle az írás. A ránézett a Rolex órájára miközben megigazította a Louis Vuitton táskáját... Ennél talán igényesebben is lehet érzékeltetni hogy a szereplő nem kifejezetten koldus. A Lady Gaga vs. Rammstein jellegű pillanatok pedig végképp a tinédzserek korosztályát teszi meg olvasóközönségnek.
És Aurora sorsa is csúf :)
Összefoglaló
Ötletes ifjúsági SF regény egy fiatal és tehetséges írótól, néhány kisebb bosszantó elemmel.
Értékelésem : 6.5 / 10